1Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 2hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 3URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 4ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 5akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 6URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 7Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 8Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 9Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 10Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 11Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 12Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 13Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 14Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 15Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 16Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 17Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.