1Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. 2Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. 3Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. 4Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. 5URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? 6Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! 7Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. 8Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! 9Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! 10Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! 11Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! 12Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram! 13Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.