1A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! 2Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! 3Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! 4Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 5Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 6Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 7Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 8Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 9Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 10Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 11De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 12Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 13Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 14Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 15Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. 16A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.