1A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. 2Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) 3Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét. 4Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! 5Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 6Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? 7Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! 8Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. 9Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 10Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. 11Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. 12Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. 13Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.