1Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. 2Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 3Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. 4A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 5A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 6A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. 7Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) 8Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, 9szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. 10Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) 11Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? 12Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? 13De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. 14Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? 15Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. 16Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 17Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 18Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.