1A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 2Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! 3Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 4Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 5Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 6Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 7De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 8Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 9Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. 10Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. 11Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 12Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. 13Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 14hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 15Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 16Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 17A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 18Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. 19Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 20Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)