1Zsoltár. Ének szombatnapra. 2Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, 3hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel 4tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! 5Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. 6Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! 7Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. 8Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. 9De te, URam, magasztos vagy örökké! 10Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. 11De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. 12Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. 13Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. 14Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. 15Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,