1Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai. 2Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve. 3Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár. 4Nyakad elefántcsont torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. 5Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei. 6Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! 7Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. 8Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. 9Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. 10Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. 11Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt! 12Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 13A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!